Teó és Dani esküvőjére Bölcskén került sor, a szőlő ültetvények között eldugott Tomolik pincészetben, aminek stílusa tökéletesen visszatükrözte a dekorációban is megjelenő letisztult, greenery stílust. A mély zöldre festett fa burkolatok, a fehér terek, falak és az épületet körbevevő zöld terület rengeteg lehetőséget hordozott. Nem úgy, mint az aznapi szeles időjárás, amivel nem csak a dekorosok és a felszolgálók, de Teó és a fátyla is megküzdött a polgári szertartás során. Habár nem minden úgy alakult, ahogy ők tervezték, a mindig önfeledt ifjú pár kedvét ezek az apró bakik sem szegték pár percnél tovább.

Újra tervezési képességeiket pedig, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a külön napi kreatív fotózásuk helyszínéül választott Zsíros hegyen is éppen hallotti búcsúztatásra került sor amikor mi odaértünk fotózkodni, így kénytelenek voltunk a jól kijárt helyszínek helyett minél hamarabb találni egy sokkal meredekebb, nehezebb ösvényt, hogy elkészülhessenek a megálmodott naplementés, fenyőfás képeik.

A legnagyobb téveszme, hogy a jó fotókhoz, csak az kell, hogy mi a legjobban teljesítsünk. Ha Teó és Dani nem vállalja be a másik utat és Teó nem mászik fel az esküvői ruhájában, magas sarkú cipőben a dombra akkor nem készülhetett volna el ez a sorozat. A lazaságuk, közvetlenségük és bevállalóságuknak köszönhetően mi is kreatívkodhattunk és a megváltozott körülmények ellenére pozitívan végződött a történet.  

Mi több, minden rosszban van valami jó, ugyanis, mivel amúgy sem szeretünk a kijárt ösvényeken járni, azáltal, hogy felfedeztük ezt a helyet, valószínűleg többet nem is megyünk az eredetileg tervezett hely irányába, mivel sokkal különlegesebbnek találtuk az erdőnek ezt a részét.